Nagy házban laktunk,közvetlenül a mező mellett.Sammi,a macskám minden reggel mezei egeret tett le az ajtónk elé.Nagyon büszke volt sikeres vadászkalandjaira,elégedet hangot hallatva várta a dícséretet ajándékáért.Később kicsi lakásba kellett költöznünk.Nem voltak a közelben földek,ahol Sammi játszhatott,legfeljebb néhány fára mászhatott fel.
Amikor néhány nap múlva egyik este először engedtem ki egyedül,következő reggel szokása szerint az ajtóban üdvözölt.Nagyon büszkén nézett fel rám,miközben a jellegzetes hangot hallatta.Lenéztem,és két apró fenyőtoboz hevert a lábamnál.Teljesen el voltam kápráztatva.Haláláig minden nap hozott egy-két tobozt az ajtóhoz.
Soha nem fogom elfelejteni Sammit.Kiscicám bebizonyította,hogy bármilyen helyzetben feltalálhatjuk magunkat.A mai napig magam előtt látom Sammit és a tobozokat a küszöbön,amikor megoldhatatlannak tűnő problémával kerülök szembe.