Egy híd köti össze a földet az Éggel,
ez a szivárványhíd,mely
csodás színekkel ragyogón ível
földig érő tarka ívvel.
   Innenső oldalán a hídnak
   pompázó virágok nyílnak,
   friss-zöldek a pázsitos rétek
   üdék a völgyek,dombvidékek.
Örök a tavasz,nem esik a hó,
van bőséggel ennivaló.
Mindig lágy,meleg az idő,
a víz is mindig frissítő.
   Ha egy kedvencünk kihűl,
   erre a szép helyre kerül.
   Az agg,megtört állatok
   itt lesznek újra fiatalok,
   újra épek a megcsonkultak,
   és egész nap játszadoznak.
Az én macskám is itt lakik,
és nagyon vár már valakit.
Hisz egy hiányzik csak neki:
nincs itt vele,ki szereti;
hát hancúrozik egész nap,
míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja:
-orra tágul,füle feláll,
lába remeg,szűkül a szempár,
rohanni kezd:megjött a gazda!-
   S hogy megérzett és meglátott:
   hozzád rohan a barátod,
   felkapod kitárt karodba,
   csókolgatod újra meg újra,
   belenézel hűséges szemébe, és indultok.
   Majd elérve a csodák útjának végére,
a szivárványhídon együtt mentek át
és ez lesz nektek az igazi mennyország.