Aznap nem törődtem veled,fiú,megbocsáss,
természetesnek vettem köszöntésed,így szokás-
s hogy fontos papírjaimra telepedve
dorombolál a fülembe:
türelmetlen lettem egy perc alatt
és egyszerűen félretoltalak.
Vállam gödrébe fúrtad sárga és fehér foltos puha tested,
de hát nem volt időm számodra,fiú,arcom hiába lested,
egyre hangosabb lett dorombolásod,
fiú,lassan az idegeimre mászott,
de ezt már megszoktam,nem volt extrém,
fiú,még el sem kezdtem a leckém!
Rengeteg dolgom volt még,sok-sok nagyon,
megbocsáss,de lemaradok,ha hagyom.
Na,végre feladtad,lemásztál sértve,joggal,
nyújtóztál,s elinaltál sebbel-lobbal,
így én is kezdhettem foglalkozni végre
a javítandó dolgozatommal.
Most pedig már bocsánatot kérek
tőled,fiú,már mindent megértek.
Ne haragudj,hogy nem vettem észre-úgy fáj!-
Csak el akartál köszönni,hogy elmész te-Good-bye!